Miért jó?

Természetes alapanyagból

Hét ok miért válassza a méhviasz gyertyát!

Természetes anyag

A méhviasz egy természetes viasz, melyet a fiatal dolgozó méhek állítanak elő, apró pelyhek formájában. A méhviaszt széles körben alkalmazzák többek között gyertyakészítésre, kozmetikumok és gyógyszerek előállítására.

Kellemes illatú

A párolgás során kellemes méz illatot áraszt, ezzel tisztítva a levegőt. Antibakteriális hatásának köszönhetően a felső légúti problémákkal küszködőknek is ajánljuk. Égés közben a dohányfüstöt, kellemetlen szagot, illatot a gyertya közömbösíti.

Lángjának színe melegebb

A méhviasz gyertya lángjának melegebb, sárgább színe van, mint a parafintartalmú gyertyáknak. Varázslatos fénye melegséget és bensőséges hangulatot visz otthonunkba.

Nem tartalmaz rákkeltő anyagokat

Természetes alapanyagból készül, oldószer és más adalék anyag hozzáadása nélkül. Ezáltal az égés során nem kerül toxikus anyag a levegőbe. Aki biztosra akar menni, annak sem kell kitiltania a gyertyákat a lakásból. Válassza a természetes méhviasz alapanyagú gyertyát.

Hosszabb ideig ég

Az égés időtartalma lényegesen hosszabb a parafin tartalmú gyertyákénál.

Környezetbarát

A méhviasz gyertya, égés közben nem füstöl, nincs károsanyag kibocsátása.

Egy szép ajándék

Mellyel megajándékozhatja kedvesét, szeretteit.
Tegye kellemesebbé környezete vagy otthona hangulatát.

Egy jó ötlet

Az elhasznált gyertya viaszmaradékát összegyűjtve, bárki újrahasznosíthatja.

Hozzávalók:

  • Kanóc
  • Hurkapálca
  • Öntőforma
  • Edény, amiben vizet forralunk
  • Konzervdoboz

Először is törjük össze a gyertyák viaszmaradékát és rakjuk a konzervdobozba.

Egy lábasban forraljunk vizet, majd állítsuk bele a konzervdobozt. Nem olvasszuk közvetlenül tűzön a gyertyát, mert tűzveszélyes! Közben a kanócot kössük rá a hurkapálcára és lógassuk az öntőforma fölé. Amikor megolvadt a viasz öntsük a formába, és hagyjuk kihűlni.

Érdekesség

Napjainkban ismét divat a méhviasz, ám nem újkori találmányról van szó, egészen az ókorig nyúlik vissza az anyag felhasználásának története. Az ókorban többek között tartósítószerként használták a méhviaszt. A görögök sem akartak elmaradni az egyiptomiaktól. Ikarus, aki a fellegekbe vágyott, méhviasszal ragasztotta fel szárnyait. Azért is zuhant a tengerbe, mert a nap melege megolvasztotta a viaszt, és leestek szárnyai. A középkorban vetekedett a méhviasz értéke az aranyéval, a cserekereskedelemben is használták a mézet és vele együtt a méhviaszt. A középkori templomokban jelent meg elsőként az ebből készült gyertya, melyet fűtésre és világításra használtak.